Érettségire épülő szakképzésben tanítok, ahol előfordul, hogy egy-egy szakmai tantárgyhoz nem áll rendelkezésre hagyományos tankönyv. Komoly kihívás ez az érintett pedagógusoknak, hiszen ilyen esetben a kerettanterv alapján önmaguknak kell összeállítani a releváns és aktuális tartalmak egy részét, vagy kiegészíteni a rendelkezésre álló irodalmakat a tantárgy jellege miatt. Nem könnyű, ráadásul gyakran időigényes tevékenység ez.

Talán éppen ezért is vagyunk nyitottak az internet és az interneten keresztül elérhető tartalmak, alkalmazások, tudásbázisok tanítás-tanulási folyamatba való rendszeres beépítésére. Óriási segítséget nyújthat pl. a Moodle rendszer, a különböző feladatkészítő alkalmazások, de akár a Facebook is abban, hogy a meglévő elektronikus tananyagokat közzétegyük, vagy az egyes tananyagtartalmakat tantárgyra szabottan elkészítsük, tároljuk, rendszerezzük, s majd a következő évfolyamok tanításában is használjuk, hiszen „csak” csoportra kell szabni a meglévő digitális anyagainkat.

Az évek során folyton alakítjuk e tartalmakat, és a gyakorlati feladatokat, így aránylag rövid időn belül már saját, önálló „tananyagunk” és a végtelenségig variálható feladatbankunk van, amiben minden feladatot ismerünk, a legtöbbet mi, vagy a tanulóink készítettek csoportra, egyénekre szabottan.

Mindezt annyi alkalommal és olyan módon használjuk fel, ahányszor, és ahogyan csak szeretnénk, illetve szükség van rájuk.

De mit szólnak mindehhez a tanulóink?

Azt gondolom, itt van a legnagyobb felelőssége a pedagógusnak: Milyen tanulási segédletet használ vagy állít össze? Jól tanulható, érthető, aktuális anyagokat ajánl? Figyelembe veszi a korosztály tanulási szokásait? Kellőképpen tudja vezetni a tanulókat az interneten található rengeteg információ között?

Persze magas színvonalú szakmai munka nem kizárólag IKT eszközökkel érhető el. Sőt, vannak tantárgyak, témakörök, ahol nem, vagy csak korlátozottan használhatók. Erőltetni pedig semmiképp sem célravezető: csak azért ne használjunk IKT eszközöket, mert rendelkezésre állnak! Ne az eszközökhöz és azok felhasználhatóságához igazítsuk a célokat! Mindezeket figyelembe véve mégis biztos vagyok abban, hogy érdemes foglalkozni ezzel a témával minden tanárnak.

Tapasztalatom szerint jól használva nagyban megkönnyítheti a tanulók tanórai, de tanórán kívüli aktivizálását is. Nem megengedjük, hanem egyenesen megkérjük őket arra, hogy lépjenek ki tanulás közben a számukra néha unalmas tanteremből. Netezzenek! Ne a tankönyvből tanuljanak, hanem fedezzék fel a témát!

Mi az előnye mindennek? Ha odafigyelünk és rendszeresen gondozzuk anyagainkat, lehetőségünk van mindig aktuális, a munkaerőpiac elvárásainak leginkább megfelelő tartalmakat és feladatokat használni munkánk során. Így a tanulóink tudása biztosan nem lesz elavult: már nem, vagy csak részben használható.

Ha a tanítás-tanulási folyamatba beépítjük a számítógéppel, egyéb eszközökkel, internet segítségével történő tanulást, informálódást, a tanulóinkat lehetőségünk van a már-már „természetes közegükben” tanítani. Emellett a sokszor feszített időbeosztást is lehet enyhíteni ezen a módon, hiszen nem baj, ha egy feladattal nem végeztünk az órán, lehet folytatni akár otthon is, házi feladatként.

Eleinte persze nem mindig megy döccenő mentesen mindez, hiszen az ilyen típusú tanulást is tanulni kell mind nekünk, mind a diákoknak.

Sok tanulónk mondta azt, hogy a korábbi tanulmányai során nem vagy csak ritkán volt lehetőségük arra, hogy ne a hagyományos, osztálytermi tanulás keretei között tanuljanak, de el sem tudják képzelni, hogy mindez máshogy is történhetett volna. Ennek ellenére hamar elsajátítják és megkedvelik ezt a tanulási formát, hiszen sokkal közelebb áll a szabadidős, iskolán kívüli tevékenységeikhez, mint a hagyományos tanulás.

Mindemellett úgy tapasztaltam, hogy nagyobb az esély ilyen tanulásszervezés mellett arra, hogy a mindennapi gyakorlatban jól hasznosítható tudást szerezzenek a diákok, hiszen lehetőségük van a téma egyéni megközelítésére, egyéni tanulási utak bejárására. Ha a megfelelő információkhoz irányítjuk őket, és azokat különböző módon megbeszéljük, feldolgozzuk, kipróbáljuk és gyakoroljuk az órákon is, akkor nagy az esély arra, hogy mindezt a valós munkavégzésben is így fogják csinálni és azokon a helyeken fognak információt keresni először, melyek már ismerősek a számukra, azaz ahová mi, tanárok vezettük el őket.

Persze nagyon fontos a megfelelő iránymutatás és segítség nyújtása, illetve a tanár elérhetősége és folyamatos biztatása is. Ha mindezt biztosítjuk számukra, nem csak az adott feladatot fogják tudni megoldani, hanem önállóságot, felelősségvállalást tanulnak és nem utolsó sorban értékes gyakorlati tudást szerezhetnek.

Azt gondolom, ily módon nagyobb eséllyel fognak a tanulóink olyan ismereteket elsajátítani, melyek nem elfeledett információk lesznek, hanem beépülnek a mindennapi gyakorlatba. Mindezt pedig azzal érjük el, hogy nem „kényszerítjük” be őket mindig a tanterem zárt világába, hanem engedjük nekik, hogy általunk irányítva, de saját, mindennapi környezetükben otthonosan mozogva, szinte észrevétlenül sajátítsák el a leendő szakmájukhoz szükséges ismereteket.