A blogírás választható feladat volt az egyetemen a tanítás- tanulás elmélete tantárgyból. Sokat gondolkodtam azon, hogy belevágjak-e, hiszen a témák adottak voltak és már első olvasásra látszott, hogy csak komoly háttérmunkával lehet a kapcsolódó bejegyzéseket megírni.

Végül tanulás közben rátaláltam az alábbi részre az egyik szakirodalomban, és ez keltette fel a kíváncsiságomat:

„A blogvezetés támogatja és fejleszti az önszabályozó tanulási képességeket: a metakogníciót, a tanulási tevékenységek strukturálását és tervezését, a célkitűzést és az önreflexiót is. Bizonyos esetekben kifejezetten a blogírást használják az önszabályozó tanulási képességek fejlesztésére, amely fokozható azzal, ha szakmai, azaz tanulási blogot a diákok irányított kérdések mentén (is) írják.”(Ollé János, Papp-Danka Adrienn, Lévai Dóra, Tóth-Mózer Szilvia, Virányi Anita: Oktatásinformatikai módszerek)

Egyre többet gondolkodtam azon, hogy mennyire állja meg a helyét a fenti állítás a gyakorlatban, és ezzel párhuzamosan egyre inkább foglalkoztatott a „személyes kísérletem” gondolata: vállalom-e az egész szorgalmi időszakon keresztüli folyamatos, aktív munkát, mely eredményeit meg is kell osztanom ismerőseimmel, tanulótársaimmal? Képes vagyok-e olyan tartalmakat „előállítani” melyek adott esetben mások számára hasznosíthatók, gondolatébresztők, illetve valamilyen módon segítik az egyes témák feldolgozását, megértését?

Miután számba vettem a pro és kontra érveket, már a blogszolgáltatók oldalait böngésztem.

Engem hamar meggyőzött, hogy az oktatási folyamat ily módon történő megvalósítása ennyi pozitívummal járhat, így elkezdtem írni a blogomat.

Mindenképp megemlítendő azonban, hogy a nappalis hallgatók előadásait lehetőségünk volt hétről- hétre meghallgatni, ami több témában nagy segítségemre volt. Amikor nem értettem valamit, vagy bizonytalan voltam, mindig megvártam a témáról szóló előadást, melyekben legtöbbször választ kaptam a kérdéseimre is.

Ez az utolsó bejegyzésem, és örülök, hogy ezt a feladatot választottam, mert rengeteget tanultam, fejlődtem és talán egy kicsit még változtam is általa. A kezdetekkor, a feladatválasztás mellett felsorakoztatott érveim egytől-egyig igazolást nyertek:

Valóban sokkal többet kellett tanulni így, mint a „hagyományos” módon, hiszen egy témáról csak akkor tudtam hitelesen és szakmailag (remélhetőleg) helyesen írni, ha előtte alaposan megismertem azt.

Komoly tervezőmunkára és önszabályozásra is szükség volt, hogy a témák mindegyikét időben fel tudjam dolgozni.

A tanultak hasznosítása is folyamatos volt: egyrészt a blogbejegyzéseken keresztül, másrészt a mindennapi munkámban, a tanórákon. Mindez segítette az aktív feldolgozást és a tanultak hatékony elsajátítását számomra.

Az önreflexió területén fejlődtem a legtöbbet. Nagyon sok órát, szituációt, adott helyen alkalmazott módszert gondoltam újból és újból végig, és ez nagyon jó hatással volt rám. Tudom, hogy hol fogok a későbbiekben változtatni, vagy teljesen más stratégiát alkalmazni, azaz jobban megismertem magamat és a képességeimet.

Mindezek mellett rengeteg új ötletet adott nekem a tanulás, amit folyamatosan be is építek a munkámba. Legvégül a motivációm valóban folyamatosan magas szinten volt, és bár ez a feladat befejeződött, továbbra is ezek a témák foglalkoztatnak, melyeket a mindennapi tanításban remekül tudok is hasznosítani. Úgy érzem, ez a legnagyobb nyereség számomra és remélhetőleg a tanulóim számára is!

„A tanuló azáltal, hogy összekapcsolja a környezet elvárásait személyes céljaival, értelmet ad annak, amit csinál, értéket ad magának az elvárásoknak. A saját célokat összeköti az elvárásokkal… A tanulók által értékesnek talált célok az önszabályozott tanulás elengedhetetlen feltételei. E célok ugyanis irányítják a tanulók konkrét tanulási tevékenységét, illetve segítenek az elért fejlődés mértékének monitorizálásában. Ha a tanulók képesek saját szükségletük alapján céljaik megfogalmazására, rugalmasabbak a problémamegoldó stratégiák kiválasztásában, következetesebbek a tanulási tevékenységükben, mint azok a tanulók, akik nem tudják meghatározni célkitűzéseiket, vagy csupán a környezetük által közvetített célokat teljesítenek.” (Falus Iván: Didaktika)