Azt gondolom, ha az embereket megkérdezzük arról, mi a legfontosabb az oktatásban, a legtöbben azt mondanák, hogy az, amit tanítunk, azaz az oktatás tartalma. Ez az, ami talán a legkönnyebben megfogható része az iskolai történéseknek egy „kívülálló” számára.

A szülő, a nagyszülő, az érdeklődő ismerős vagy kolléga is arra kíváncsi a leggyakrabban, hogy tudják-e már a gyerekek a szorzótáblát, vagy éppen az aktuális verset. Az, hogy hogyan jutunk el odáig a tanulókkal, már sokkal kevesebbeket érdekel. Leginkább a kollégák, esetleg a szülők egy része fog érdeklődni ezekről a folyamatokról.

Valóban nagyon fontos a tartalom, hiszen ez az a tudás, amit a tanulóinknak meg kell ismerniük, el kell sajátítaniuk. A mi feladatunk pedig az, hogy a fenti műveletet megvalósítsuk különböző módszerek, szervezési módok, stratégiák megfelelő alkalmazásával, és az optimális tanulási környezet biztosításával.

Szakképzésben tanítva nagyon fontosnak tartom, hogy a kerettantervben megfogalmazott tartalmat olyan módon tanítsuk meg a nálunk szakmát tanuló fiataloknak, hogy ne csak alapos elméleti tudást szerezzenek, mely által megismerkednek a leendő szakmájukhoz tartozó, átfogó fogalmi rendszerekkel, alapvető szakmai ismeretekkel, hanem a mindennapi munkájukban is jól hasznosítható gyakorlati ismereteket szerezzenek. Csak így érhetjük el, hogy stabil, hosszú távon biztos alapot és aktuális, a valós helyzetekben is jól alkalmazható elméleti és gyakorlati tudást szerezzenek a nálunk töltött két tanév alatt.

Az elméleti és gyakorlati tudás egymástól elválaszthatatlan, mindkettővel rendelkeznie kell annak, aki jó szakember szeretne lenni, és sikeres szeretne lenni a leendő munkájában. Éppen ezért fektetünk nagy figyelmet arra, hogy a képzés során a megfelelő mélységű elméleti ismeretek megtanulása után, illetve egyes esetekben már azokkal párhuzamosan elkezdjük a tudás gyakorlatban történő alkalmazását először gyakorlati órák keretében, majd a második félévtől kezdve óvodákban, iskolában: gyerekek között. Itt szakmai felügyelet mellett lehetőségük van a tanulóknak a már megszerzett tudásuk gyakorlati alkalmazására, illetve betekintést nyerhetnek a leendő szakmájuk mindennapjaiba.

Mindezek mellett kiemelkedő jelentősége van annak is, hogy a tanárok mennyire képesek a szakon belüli közös munkára, együttműködésre. Úgy gondolom, hogy az a leginkább eredményes, ha a kollégák rendszeresen egyeztetnek a tanítási tartalomról, a kapcsolódási pontokról, lehetőségekről, és amikor megvalósítható közösen dolgoznak, közös projekteket szerveznek. Teszik ezt akkor is, ha néha embert próbálónak érzik mindezt. Ha csak részben is meg tudjuk valósítani mindezt, a tanulók számára sokkal könnyebb lesz meglátni a tantárgyak közötti összefüggéseket, és a megszerzett ismereteik nem, vagy sokkal kevésbé lesznek széttöredezettek.

Szerencsés vagyok, mert az én Kollégáimmal remekül lehet közösen dolgozni a tanulóink érdekében!